Típus: BZS 51 Madison, újabb kivitel

Gyártó: Vadásztöltény és Rádiógyár (VTRGy)

Adományozó: Bencsáth Péter

A típus gyártásának kezdete: 1964.

Gyártási év: ?

Hullámsávok: K

Működőképesség: közepes

Tartozék: eredeti kapcsolási rajz, használati utasítás.

Az egyik kedvencem ez a készülék.

Az első Magyarországon gyártott valóban zsebméretű zsebrádió, csak középhullám vételére. Az első kivitel szürke-szürke dobozban volt, kissé eltérő kinézettel, míg ez a második változat szürke-vörös dobozba került. Kapcsolásuk, belső felépítésük azonos.

A skála mellett, a hangszóró hátulján és a gombpotméteren is jól látható a Vadásztöltény VT logója.

1965. elején már volt a kezemben az első változat. Emlékeim szerint 690 Ft-ba került. Én  akkor természetesen nem tudtam volna megvenni.

A készüléket a tipikus japán “hat tranzisztoros” készülékek mintájára tervezték azzal a különbséggel, hogy egy tranzisztort (50 Ft körüli áron) megspóroltak azzal, hogy a második KF tranzisztor egyben a hangfrekvenciás előerősítő is (reflex kapcsolás). Egyebekben rendkívül egyszerű, átlátható kapcsolása van, tanítani lehetne.

Minden alkatrész és az egész készülék is valamivel nagyobb, mint egy korabeli japán “hat tranzisztoros”, de a különbség nem nagy.

 A hozzám került készülékre nem lehetett rátenni a hátlapot, mert valaki az egyik végtranzisztort idegen típusra cserélte, ami nagyobb volt, nem fért volna a helyére és így paneloldalról forrasztotta rá. Ezen kívül az első KF tranzisztor volt döglött és az elkók száradtak ki. Mindkét tranzisztort kicseréltem. A keverő tranzisztor ránézésre már nem eredeti. Azt hiszem, ez volt az első (és talán az egyetlen) rádió, amiben az összes tranzisztor hazai Tungsram gyártmányú volt.

A készülék rendkívül nehezen szerelhető, az alkatrészek gyárilag is a fényképen látható módon voltak begyömöszölve a helyükre. Tudnivaló, hogy a korabeli germánium ötvözött tranzisztoroknak vaslábuk volt, ami két-három hajlítás után tőben letört. Ezért a cseréjüket is nagyon óvatosan kell végezni. Csak nagy nehezen tudtam a cseréhez germánium tranzisztorokat szerezni.

Az elkókat “megpatkoltam” tantállal, megőrizve az eredeti MM elkókat. Ezen kívül egy hidegítő tantál elkót is betettem (sárga).

A forgó valószínűleg japán gyártmányú, a szokásos műanyag szigetelésű, hátoldalán a trimmerekkel. Ezekben szokásosan 180 fokkal el van fordítva a modulátor és az oszcillátor rész, a két kapacitás aszimmetrikus, hogy ne kelljen rövidítő kondenzátor (csak egy sávot fog). A skála a közvetlenül a forgó tengelyére erősített tárcsán van, a leolvasás durva, a pontos hangolás nehéz, viszont ez a skálamechanika nem megy tönkre. A tárcsa ugyan már elkezdett lötyögni a tengelyen, de megerősítettem.

Érdekes módon az eredeti, szintén VTRGy gyártmányú, abban az időben szokásos kapcsolós gombpotméter ma is kifogástalanul működik.

A KF trafók és az oszcillátor egyedi, nyilván VTRGy készítésűek. Az oszcillátor ferrit serlege eredetileg valószínűleg csak rá volt szorítva a műanyag csévetest végére. Miután leesett, kénytelen voltam jobb híján gyanta ráolvasztásával rögzíteni.

A kis teljesítményhez elegendőek a kis méretű transzformátorok.

A hangszóró VTRGy gyártmányú, a mágnese jóval nagyobb, mint a korabeli japán hangszóróké, emiatt vannak annyira bezsúfolva az alkatrészek, és emiatt elég nehéz a dobozba betenni a panelt.

Megfigyelhető a nyitott trimmerpoti, ami még ma is működőképes.

A többi alkatrész az abban a korban szokásos szénréteg ellenállás és különféle kondenzátor.

 A készüléket nagyon nehéz volt behangolni. Természetesen nem lett belőle világvevő, de tisztességesen működött. Sajnos, amikor a fényképezéshez ismét szétszedtem, valami megint megváltozott és gerjedékeny lett. Rengeteg időt töltöttem el vele azóta, de nem sikerült teljesen rendbe hozni, főleg, hogy nem szeretnék további idegen alkatrészeket beletenni. Árnyékolásként egy földelt egyoldalas NYÁK lemezt tettem a forgó és a ferrit közé, az valamennyit segített.

 Ez a rádió eredetileg is csekély tudású vevő volt, gyenge hangerővel és vékony, rikácsoló hanggal. Nappal jóformán csak Kossuthot és Petőfit fogta. Persze a korabeli japán “hattranzisztoros” sem volt egy nagy eresztés. Lehetséges, hogy a hangszórómágnes már erősen vesztett erejéből és emiatt most még az eredetinél is halkabban szól.