Típus: AR 612 Pacsirta, gömbölyű kivitel

Gyártó: Orion

Adományozó: Nagyné Magdi

A típus gyártásának kezdete: 1957. vagy 1958.

Gyártási év: valószínűleg 1962.

Hullámsávok: H, K, R1, R2, OIRT URH

Működőképesség: jó

Tartozékok: eredeti kapcsolási rajz, használati utasítás, reklámlap

Pacsirta… milyen nagy szó volt gyerekkoromban, ha valaki ilyet hallgathatott (fogyasztói ára 2800,- Ft volt, kb. 2-3 havi fizetés).

Sokan gondolunk rá nosztalgiával, annak idején ez számított a legjobb rádiónak. Az Orion csúcsszuperként reklámozta, az emberek szerették kellemes hangja miatt. Hosszú éveken át elég sokat gyártottak belőle, ma sem számít ritkaságnak. Két változata volt, a sötét színű gömbölyű és a világos színű szögletes kivitel. Belül ugyanaz mindkettő. Mivel akkoriban egy komolyabb rádió még bútordarabnak is számított, úgy tervezték, hogy a sötét a régi bútorokhoz, a világos a modern bútorokhoz illeszkedik. A sötét kivitel megdöbbentően fényes felületű volt, nem politúr, hanem valamilyen műgyanta alapú lakk volt a fakáván. Még ennyi év után is hanyattvágódik rajta a napsugár, lásd a fényképet.

Ez volt az Orion által gyártott utolsó rádiókészülék, 1957 vagy ’58-ban jött ki és 1963-ban az 50 éves jubileumi kiadvány még mint futó típust említi. Utána állítólag KGST szakosítás miatt az Orion a TV-kre állt rá, míg a hasonló nagy asztali rádiókat a bulgárok (ELPROM) készítették. A Videoton kisebb és egyre inkább félvezetős rádiókészülékeket gyártott. Láttam már VT-s Pacsirtát is, de csak kívülről, így nem tudom, hogy teljesen Fehérváron készült-e.

Jellemző az Orionra, hogy soha sem készített tranzisztoros rádiókészüléket, még egyenirányítóként is lehetőleg csődiódát használt (EBF, EABC). A Kádárokat átnézve csak az AR 312, AR 322, AR 704 és a Pacsirta volt, amibe (az aránydetektorba) germánium diódát tettek. (Félreértések elkerülése végett: az Orionett és az Orionton NEM Orion gyártmányok!)

Ez az egyetlen magyar rádió, amiben kondenzátor-hangszóró van (külföldön sem sok ilyen lehetett). A leírások és a Kádár is rendesen keverik a dolgot, a legtöbb helyen két kis dinamikus és egy kondenzátor hangszórót említenek, holott a nagy ovál mellett az előlapon van egy kis dinamikus és mindkét oldallapon egy-egy kondenzátor hangszóró. Annak idején a kondihangszórók finom zizegő magasat tudtak kiadni, akkor még szokatlan módon. A típus gyártásának befejezése után megmaradt kondenzátor hangszórókat 1970. körül 10 Ft-ért vesztegették, én is vettem belőlük. Sajnos valamilyen szivacsszerű anyag volt a szigetelés a fegyverzetek között, ami szétporladt és ezáltal tönkrement a hangszóró. Kár, hogy emiatt ma már nem lehet az eredeti hangszínt bemutatni. Az én készülékemben nagyon-nagyon halkan még szólnak a kondenzátor hangszórók, de csak akkor lehet hallani, ha a másik két hangszórót lekötjük (óvatosan bánva a hangerővel, át ne üssön a kimenőtrafó).

Nagyon nem szeretnék az Orionról, tervezőiről és munkásairól rosszat mondani, de így utólag és más hasonló készülékeimmel (Budapest, Beethoven II, REMA 2003) összehasonlítva bizony a Pacsirta nem olyan csúcskészülék, mint amilyennek hittük.

Először is szerintem csúcsszuper vagy nagyszuper az a csöves készülék, amiben AM-en előkör vagy két KF erősítő cső van és esetleg még változtatható sávszélességű KF körök és ellenütemű végfok. A Pacsirta ezek szerint bizony csak egy középszuper (+URH), még ha kétségkívül jó konstrukció is. Kimenő teljesítménye sem több mint amennyit egy darab EL 84 ki tud adni. Bár nyomtatott áramkörös, ennek előnyeit nem használták ki eléggé, feltűnően sok benne a huzalozás.

A készülék szerelésében is több trehányságot találtam (mik derülnek ki 40 év után). A rövidhullámú csúszkákról kispórolták az oszcillátor trimmereket, pedig a kapcsolási rajzban szerepelnek. Az R2 sáv fölső keverés helyett alsóra volt behangolva, R1 és R2 gyári, sértetlen hangolása is pontatlan volt.

 Ezt a rádiót Magdi apukája vette és nagyon sokáig használta, majd hibásan félretette. A vásárlás idejére már nem emlékszik. Az alkatrészek dátumai 1961. szeptember-november közöttiek, így valószínűleg 1962. elején gyárthatták ezt a darabot.

A készüléknek az első és alapvető hibája az volt, hogy a hálózati egyenirányító bakelit foglalata átégett és csúnyán szikrázott. Nem volt könnyű kicserélni egy porcelán foglalatra, mert bár a tápegység egy a sasszéra külön fölcsavarozott egység, a rövid bekötőhuzalok miatt nehéz szerelni.

Aztán a nagytakarítás után következett a hullámváltó rendbetétele. Nagy öröm, hogy a Pacsirta hullámváltója könnyen és biztosan javítható. A csúszkát lenyomva ki kell húzni a mechanika füle alól és máris elővehetjük a radírgumit, amivel a panelen lévő szegecseket és a csúszka rúgóit megtisztítjuk. Rosszabb esetben, sok év után, mint az én esetemben is, polírpapírra is szükségünk lehet. (A Thököly úton még csúszkát is lehet kapni, de már nem mindegyiket.) Az URH csúszka egyik rúgója eltört, de szépen meg lehetett forrasztani.

Utána jött a behangolás. A KF-ek nem voltak elpiszkálva, a HH és KH simán ment, de a rövidhullámon pótolnom kellett a kispórolt trimmereket, fix kerámia kondikat válogattam bele. Akkor derült ki, hogy az R2 sávot helytelenül hangolták, trimmer nélkül persze nem is lehetett másként. A hordótrimmereket dugókulccsal vagy csőkulccsal szépen lehet hangolni, amíg jók. Erősen használt állapotban könnyen zárlatosak lehetnek a behajtott állás közelében, akkor már sokat kell velük játszani.

A csövek már nem érintkeztek jól a foglalatokban, különösen a nagyobb hőt fejlesztő EL 84. Polírpapír, hegyes csipesz segített rajtuk.

Az AM hangológomb tengelyén látszik a lendkerék, de nincs nagy hatása. (Például a Terta 426-nál, ha az ember gyereke jól meglendítette a gombot a skála egyik végén, elszaladt a másik végéig. De jókat játszottam vele!) A külön forgatógombbal hajtott madzagos URH hangolás kettős alumínium maggal történik, a modulátor és oszci tekercs közös csévén hosszában van elhelyezve, jól látszik a fényképen.

A varázsszem már kiszolgálta az idejét, alig lehetett látni. Nagy nehezen szereztem egy majdnem újat, így már tökéletes a nosztalgia illúzió: este a félhomályos szobában barátságosan világít a barna skála és rádkacsint a varázsszem azzal az élénk zöld színnel, amit csak a fölgerjedt cinkszulfid tud kiadni magából. Ehhez jön még a fadoboz kellemes hangja, kevés a basszus és a magas sem túl sok (AM-en pláne), viszont rezonancia alig, a beszéd jól érthető, a zene hallgatható. Ha az 1958. óta futó és stílusában azóta sem változó Szabó családot hallgatod egy ilyen rádión AM sávon, máris időutazásban veszel részt.

A Pacsirta nem különösen érzékeny, néhány méter drót antennaképpen jól jön hozzá. Az URH eldöcög a belső dipóllal is, a ferrit zavaros környezetben jól használható. Szelektivitása sem túl jó, az AM Kossuth melletti szomszédos adókat este sem igen lehet fogni.

Végeredményben a készülék a javítás után visszanyerte eredeti vételkészségét.