Típus: Néprádió 115A, 3 gombos kivitel

Gyártó: Orion

Adományozó: Tarkó Mihály

A típus gyártásának kezdete: 1950.

Gyártási év: valószínűleg 1956.

Hullámsávok: 3 fixen hangolt KH adó

Működőképesség: jó

Néprádió (Rákosi-néprádió).

Igazából ez már a második Néprádió, amit Magyarországon gyártottak.

Az elsőt, amit ma Horthy-néprádióként különböztetünk meg és amiből nagyon kevés maradt meg, 1940-től gyártotta 4 gyár: a Philips 22V és 22U, az Orion 011V és 011U, a Telefunken 140V, 140U, 141V, 141U, a Standard 2011 és 2010 típusként. Ezek kapcsolásra és a jellegzetes bakelitdobozos kinézetre is teljesen egyformák voltak. A V csak váltóáramú, az U univerzális. Mindkettő 2 + 1-es visszacsaholt audion volt, VCL11 és VY2 csövezéssel, nagyimpedanciás hangszóróval, kimenőtrafó nélkül. Ez a készülék a KH és HH-ra készült német DKE (Deutscher Kleinempfänger, a német néprádió 1938-as változata) koppincsa, de csak középhullámra. Mivel a nyomott hatósági ár miatt nem érte meg gyártani, összesen csak 45 ezer db készült az előzetes 130 ezres igénnyel szemben. Fogyasztói ára 48 P volt 24 havi részletre, önköltségi ára 57 P 30 f. Telepes változatát 3 csővel és kisebb dobozban az Orion gyártotta Falurádió néven.

Néprádióként inkább az a típus volt ismert, amit 1950-től készítettek több, nagyon hasonló változatban. Az Orion, Philips és Telefunken (ez utóbbi kettő nemsoká meg is szűnt) 313 típusszámmal készítette az alumínium házas változatot 3 gombos kivitelben, UCH21, UF21, UBL21, UY22 csövezéssel, univerzális táplálással. Miután a sasszé fázisra kerülhet, a háztól el kellett szigetelni. Ha a “szakszerű” javításnál nem került vissza a szigetelés, elég rázós lehetett a rádiózás. Ebből a típusból kevesebb készült.

Az Orion gyártotta a 115A típust, a 313-ashoz nagyon hasonló kapcsolással, de UY1N csővel és fadobozban, csak váltóáramra. Mivel az UY1N fűtőfeszültsége nagyobb volt az UY22-esénél, a 110 V nem lett volna elég a fűtőkörnek, ezért a hálózati trafó megcsapolásáról, kb. 135 V-ról megy a soros fűtés. Alapkivitelben két gombos volt.

Az Orion 115B és 313B a telepes változat, természetesen egészen eltérő kapcsolással.

Később lényegében ugyanez a kapcsolás forgókondenzátorral, folyamatos hangolással Orion 130-as típusjelzéssel csak KH-ra és 140-es típusjelzéssel KH és RH-ra készült.

A Néprádió tulajdonképpen egy teljesen korrekt és az akkori viszonyok között jó érzékenységű kisszuper készülék, amiben forgókondenzátor helyett három pár, fixen adóra hangolt tekercs van. Az állomásválasztó kapcsoló (bal oldali gomb) középső állásában (forgatógomb K jel) a Kossuth szól 540 kHz-en, jobbra és balra forgatva a Kossuth tekercseihez egy-egy pár tekercs kapcsolódik párhuzamosan. Balra tekerve (forgatógomb P jel) a Lakihegyi Petőfi (873 kHz) hallható, a harmadik állásban (forgatógomb kör jel) pedig a vidékiek örömére a helyi Petőfi adó (1200-1300 kHz körül). Tehát a Néprádió NEM két adót fogott, hanem hármat. Magyarázatként a Kádár I-ben a hasonló hangolású Orion 450M-nél olvasható a harmadik állásban a “Közv.” (= közvetítő adó) fölirat. Természetesen az ügyesebbek ezt az állást áthangolhatták valamelyik “ellenséges” adóra.

A négy KF tekercs közül csak az első három hangolt, a demodulátorkör nem. A zsúfolt szerelés miatt csak az első KF serleg és a modulátor tekercsek vannak fölül, a második KF serleg és az oszcillátor tekercsek a vasváz alá kerültek.

A jobboldali forgatógomb egy kapcsolós potenciómétert működtet.

A nem minden készüléken található középső forgatógomb egy fémgyűrűt (rövidrezárt menetet) forgat rá a Kossuth oszcillátor tekercsre, ezzel finomhangolást lehet végezni, a párhuzamosan kapcsolt tekercsek miatt mindhárom adónál hatásos. Szükség is van rá, mert az általam behangolt készülék is elmászott.

A Néprádió kapcsolása és mechanikai fölépítése is zseniálisan egyszerű, látszik, hogy a minél olcsóbb kivitelre törekedtek, jó vételkészség mellett. A kapcsolásból ravaszul, de sikerrel igyekeztek elhagyni a munkapontbeállító/hidegítő RC elemeket. A készülék a kávából egyben, hangszóróstul kivehető. A vaslemezből hajlított sasszéra csavarozott furnér előlap tartja a kezelőszerveket, a hangszórót és a kimenőtrafót.

Az Orion az 50 éves jubileumi kiadványa szerint 1950-től 1957-ig 500 ezer (fél millió) db Néprádiót gyártott, ez volt a legnagyobb magyarországi széria. Ennek ellentmondani látszik, hogy az én 1956-nál biztosan nem régebbi Néprádióm gyári száma csak 284550, holott az Orion szinte kizárólag fadobozost gyártott. Lehet, hogy a három gombos fadobozos kivitelt elölről kezdték számozni? Az 500 Ft-os önköltségi árhoz állami támogatás társult, így 380 (vagy 360) Ft-ért lehetett megvásárolni. Vali néni az első fizetése feléből vett fadobozos Néprádiót, de még 1950 előtt.

Egy tanulmány szerint politikai célzatú volt egy olyan rádió gyártása, amin csak a két magyar állami adót lehet fogni. (Ennél keményebb találmány volt a vezetékes rádió, lásd ugyanezen a honlapon.) A nagy darabszám és a hosszú gyártási idő azonban azt mutatja, hogy még akkor is buzgón vették, amikor már mást is lehetett volna; talán az olcsósága lehetett a vonzereje. Ezenkívül gyerekkoromra visszagondolva emlékszem, hogy a mi Terta 426-osunkon is ritkán kerestünk más adót, mint a Kossuth és a Petőfi. A műszakilag járatlanabb embereknek talán még előny is volt az egyszerű kezelés.

Én a Néprádiómat nagyjából működőképes, de széthangolt állapotban kaptam. Csak a hálózati rész alapos átböngészése után mertem a 230 V-ra kapcsolni. Hogy a rázós helyzeteket elkerüljem, a sasszéhoz közelálló hálózati kapcsot jó szokásom szerint, biztonsági okokból a hálózati dugó védőföldjére kötöttem. A kettős elkó teljesen ki volt száradva, először ezt kellett megpatkolnom (a fényképek még javítás előtt készültek, azért nem látszik). A fűtő és az anódfeszültség is abnormálisan nagy volt, miközben láttam, hogy a hálózati trafó a belső oldalán meg volt hámozva. Valaki talán mérgében belevágta a trafóba a nagy csavarhúzót, mert a külső menetsorban egy menet el volt tépve. Mindenesetre valaki a szakadás megjavítása helyett az elszakadt drótvéggel keletkezett kb. 180 V körüli megcsapoláshoz kötötte a 220V-os kivezetést, ezért volt nagyobb minden feszültség. Teljes szétszerelés nélkül a szűk helyen nem volt könnyű, de megkerestem a másik véget, áthidaltam a szakadást és visszakötöttem a helyére a 220-as kivezetést. Ezután már csak be kellett hangolni, KF-től kezdődően. (Magyarországon a KF-ek halála, hogy a Kossuth viszonylag közel van a 473 kHz-hez és a kisebb készülékeknél a Kossuth hangosabban kezd szólni, ha a “hozzáértők” kicsavarják a KF vasmagokat.) Az RF rész hangolásánál csak nagy nehezen jöttem rá, hogy először a Kossuthot kell behangolni, utána a másik két adót a párhuzamosan kapcsolt tekercsek miatt. A harmadik adónak Szolnokot hangoltam be 1341 kHz-en.

A REMIX papírkondik és az egyik nagyobb ellenállás 1956. február és április közötti feliratot viselnek, tehát a készülék valószínűleg 1956. közepén készült. Ennek ellentmondani látszik a fadoboz belső bélyegzése: “Műszaki Faárugyár 1959. május 9”. Miután a típust csak 1957-ig gyártották, ez lehetetlenség. Tudni való, hogy a Műszaki Faárugyár a Kozma utcai BV intézet munkaterápiás részlege volt. Lehet, hogy valaki a várható szabadulási dátumát bélyegezte be, vagy csak megfordult a 6-os?

A készülék legszebb alkatrésze a piros-kék nyomású papírburkolatú elkó, gyerekkoromban még volt ilyenem, utána néhány évtizedig nem is láttam.

A fakáva az egyik élén szét volt repedve, de meg lehetett enyvezni. Sajnos, egy ismeretlen barbár ember borzasztó sárga színűre festette a kávát, levakarhatatlanul.

A készülék bekapcsolás után kiváló érzékenységgel működik, Szolnokot is jól fogja Budapestről. Aztán 5 perc után lecsökken az érzékenysége, valószínűleg begázosodik az UF vagy az UCH, mert elmegy az Ug1 munkapontjuk. K és P persze ilyenkor is jól fogható. A finomhangolóval a Szolnok melletti néhány állomás is beállítható. Hangereje megfelelő, de CD-hez szokott fülünk persze hallja a torzítást. Ezzel együtt a fadobozban kellemes hangot ad. Annak idején ez a típus egészen jónak számíthatott.

Az utolsó képet, a reklámot Selyem Tóth Sándor gyűjtő honlapjáról, szíves engedélyével kölcsönöztem.